A Matra Skateboards egyik pillanatról a másikra, szinte a semmiből robbant be a köztudatba. Kijelenthetjük, hogy barátságos és közvetlen hozzáállásuknak, folyamatos utazgatásaiknak köszönhetően a fővárosban és vidéken egyaránt megtörték a Sima Skateboarts korábbi egyeduralmát, de vajon kik lehetnek ők? Honnan jöttek, és mégis mi a céljuk? Ezekre a kérdésekre kaphattok választ, ha elolvassátok a cég tulajdonosaival, Szarvas "Godzilla" Gáborral és Bacsó Attilával készített interjúnkat.

Godzi már mesélte egy régebbi beszélgetésünk során, de arra lennék először kíváncsi, hogyan kerültetek kapcsolatba a gördeszkázással?

Godzi: Én Balassagyarmaton kezdtem deszkázni. Emlékszem az érettségi előtti évben egész nyáron tanulnom kellett, mert bukásra álltam matekból és pont akkoriban kezdett divatos lenni a gördeszkás öltözködés. Nem deszkázott senki, de a ruhák nagyon coolnak számítottak. Ez 1997-ben volt. Aztán nyílt egy bolt, aminek No Fear volt a neve, elkezdtem ott melózni de nem igazán ismerték a boltot. Emléksze, volt bent egy gördeszka a sarokban, megláttam, ráálltam hogy kipróbáljam, de egyből hanyatvágódtam és betörtem az egyik tükröt a deszkával, így hát visszaraktam a helyére. Aztán másnap is ugyanúgy ott volt a deszka, ugyanúgy ráálltam és ugyanúgy el is estem. Így ment ez folyamatosan, addig amíg egyre többször nem estem el. Rajta maradtam és elkezdett érdekelni. Azóta nyomom folyamatosan.

Ati: Én csak mostanában kezdtem megismerkedni vele, de egyébként álltam én már korábban is deszkán, nagyjából 9 évesen. Volt egy lengyel piac a Mammut helyén, ott a nagymamám vett nekem egy műanyag deszkát, ami kb egy hétig tartott, nekem ennyiben ki is merült az aktív gördeszkázás. Godzi a gördeszkás. Én abszolút mostanában kezdtem foglalkozni az egésszel.

Ha nem a deszkázás által, akkor mégis hogyan ismerkedtetek meg egymással?

Godzi: Ez egy régebbi, szintén balassagyarmati sztori. Általános iskolás alsósok voltunk, Ati ötödikes én pedig 10-11 éves lehettem. Szóval akkoriban bandáztunk a játszótéren, mint mindenki más.

Ati: Godzi BMX-ezett én pedig kempinggel nyomtam.

Godzi: De ne izguljatok, sosem voltam igazi BMX-es! Kint játszottunk, amikor Ati éppen körözött egy fa körül, én is ott voltam a közelben és volt rajtam egy fekete színű sapka, aztán Ati odakiálltott, hogy "hé te fekete sapkás" nagyjából ez volt az első alkalom, hogy beszéltünk.

Ati: Aztán onnantól kezdve mentünk mindenhova. Bejártuk egész Balassagyarmatot. De ez már tényleg egy nagyon régi sztori.

De ha már ilyen régóta ismeritek egymást, akkor hogy lehet az hogy Godzi gördeszkás lett, téged pedig teljesen elkerült az őrület? Hogy lett ebből Matra?

Ati: Pont a múltkor beszélgettünk erről. A Matra úgy jött létre, hogy idén február, vagy január környékén Facebookon találtunk újra egymásra. Miután barátok lettünk a közösségi oldalon másnap be is ültünk egy kocsmába, halálra ittuk magunkat, beszélgettünk és én megkérdeztem a Godzit, hogy mi az álma? Akkor mesélte, hogy nagyon szeretne egy gördeszkamárkát, vagy boltot nyitni, vagy valami ilyesmit.

Előtte akkor még nem is volt Matra?

Godzi: Áh, nem. Ez egy teljesen új projekt volt. Együtt találtuk ki.

Ati: Március 22-én készült el az első lap. Gyakorlatilag egy hónap telt el a találkozásunk és az első lap megérkezése között. Két hónap alatt hoztuk létre a márkát, weboldallal meg mindennel együtt.

Összefoglalva: februárban találkoztunk, berúgtunk, Godzi elkezdett mesélni a gördeszkázásról, én elkezdtem érdeklődni iránta, ő pedig felvázolta hogyan is képzelné el ezt az egészet, nekem pedig megtetszett az ötlet. Én értek a tervezéshez, vannak kapcsolataim, nem utolsó sorban pedig tetszett, hogy sportról van szó. Godziban már annyira megvoltak a tervek, hogy rögtön rávágta a Matra nevet is.

Godzi: Egyébként azt hozzá kell tenni, hogy Ati nélkül semmiképp sem indulhatott volna el ez az egész. Egyedül kevés lettem volna hozzá. Neki már volt egy cége, így tapasztalata is a vezetésben. Nekem pedig megvoltak az ötletek, megbeszéltük hát, hogy tegyük össze amink van és ez lett belőle.

Van olyan gördeszkás cég, akikre igazán felnéztek, esetleg visszaköszön a munkássága a Matraban?

Ati: Nem, nincs. Mi önmagunkat keressük, illetve vannak alappilléreink, amik még nem fogalmazódtak meg teljesen. Egyébként mindenképp azt szeretnénk, hogy olcsó és jó minőségű gördeszkát adhassunk a srácoknak. Emellett pedig nagyon szeretnénk erősíteni a magyar vonalat, ezért lett magyar a márka neve is. Továbbá nem szól semmi másról ez a márka, mint a gördeszkázásról, arról, hogy jó dolog gurulni. Nem akarunk senkihez hasonlítani és nem szeretnénk az amerikai márkákat sem majmolni. Még itt-ott kiforratlanok vagyunk, de a csapásvonal megvan. Ami még nagyon fontos számunkra az a közvetlenség. Nem félünk odamenni az emberekhez, megkérdezni tőlük milyen a lap, ha már megvették tőlünk. Beszélgetünk a srácokkal, barátságosak vagyunk. Nem vagyunk negatívak, nem szólunk meg senkit, attól hogy valaki csinál egy másik márkát nem fogjuk utálni. Ezt nagyon nem szeretem Magyarországban, az irigykedés és a rosszindulatúság a legrosszabb dolgok. Csináljuk a saját dolgunk.

Godzi: Tipikusan ez a közvetlenség és a gördeszkázásra való abszolút nyitottság jellemez minket. Pont ide kapcsolódik az SP interjú is, ami kavart egy kisebbfajta port, mert sokan nem értik meg, hogy minket valójában a gördeszkázása érdekelt, ő is valahol, valamikor elkezdett deszkázni és minket pont ennek a miértje érdekelt.

Akkor egyáltalán nem is akartok nyitni, mondjuk Európa és a szomszédos országok fele?

Godzi: Álmaink nekünk is vannak, mint mindenki másnak, de mi nagyon jól érezzük magunkat Magyarországon. Természetesen nem vagyunk ellene semmi ilyesminek, ha lesz lehetőségünk akkor lehet hogy nyitunk. Egyelőre jó ez így itthon.

Ati: Meg igazából, ahogy már említettük az egész magyar koncepcióra épül, ezt pedig lehet nem venné be Európa. Magyarországnak amúgy sincsenek gördeszkás hagyományai, csak úszunk az árral.

Ki a felelős a grafikákért és a kialakult arculatért?

Ati: Ez nagyon vegyes. A legutóbbi minilogót Kis Tomival csináltuk nagyjából félóra alatt. A logót viszont a Godzival közösen találtuk ki.

Godzi: Többnyire egyébként mi csináljuk "családon belül" nem adtunk ki munkát senkinek sem.

Mivel foglalkoztok a Matra mellett?

Ati: Nekem van egy webdesignal foglalkozó cégem.

Godzi: Én pedig informatikai munkát végzek, ha valaki ismeri Fofót (Forray Pétert) akkor az ő munkájához nagyon hasonlót csinálok.

Ati: Nekem teljesen hobbi ez az egész, kikapcsolódás a Matra. Nagyon élvezem, tök jó, hogy valami mást csinálhatok mint a hétköznapokban, emberekkel foglalkozom, márkát építünk. A webdesignnal egy szolgáltatást nyújtok, de Matra más. Ez egy termék, ami teljesen más kvalitásokat igényel, mint az eredeti munkám. Nagyon jó dolog.

Godzi: Ez amúgy látszik is az Atin. Annak ellenére hogy nincsenek ilyen gyökerei, tehát nem gördeszkás, nagyon élvezi. De ez már akkor is látszott, amikor első alkalommal említettem neki a gördeszka szót. Felcsillant a szeme és egyszerűen nyitott volt rá.

A Matra egy igazi turnézós csapat, sok helyen jártatok, mi alapján választottátok a helyeket?

Godzi: Mindenhová mentünk.

Ati: Ebben igazából benne volt a reklám, hogy ismerjék meg a márkát, meg az is hogy közvetlenül találkozhasunk az emberekkel. Ezt nem hiába hangsúlyozom annyiszor, mert ezt nagyon fontos dolognak tartom. Sokan nem tudják Magyarországon, hogyan kell eladni egy terméket. Ez egy gördeszkamárka, itt nem működik az egyszerű online marketing, igenis oda kell menni és megismertetni velük, engedni hogy kipróbálják, ráálljanak, bemutatni nekik hogy mit is kínálunk. Közvetlenül, barátságosan. Sokan ezért is vásárolták meg. 

És akkor jönnek a vásárlók keréktesztjei!

Godzi: Igen, szerencsére vannak ilyen lelkes fiatalok. Nagyon örültünk neki. Az egy nagyon jó dolog, hogy az embereket kreatív munkára motiváljuk.

Ati: Egyébként nagyon sokan küldtek nekünk logókat is és különböző grafikákat. Szóval vannak ilyen próbálkozások. Akarunk is indítani januárban egy kreatív akciót, amit most nem szeretnék lelőni, ez annyira titkos, hogy még Godzi sincs vele teljesen tisztában. A lényeg, hogy számunkra a vásárlók a legfontosabbak és ahogy már említettem itthon ezt nagyon sokan elfelejtik. Belőlük élünk, már csak ezért is nagyon fontos a véleményük. Az új lapokkal kapcsolatban is megkérdeztük a srácokat, voltak külön kívánságok, legyen szélesebb, nagyobb konkávval stb. ezért legyártattunk nekik egy ilyen szériát, fontosak ezek a visszajelzések.

Melyik volt a legjobb Matrás kiruccanás?

Godzi: Kisújt nagyon szeretjük, akármikor megyünk oda nagyon jól érezzük magunkat.

Ati: Kisújszállás a legjobb!

Godzi: Nekem még az Egrix is nagyon nagyon bejött. Kassára is jó volt kimenni. A srácok, ahogy meglátták a pályát, mindenen keresztül vágtak, csak hogy deszkázhassanak. Még a portás sem zavart őket, csak mentek előre. Ez is nagyon jó élmény volt.

Ati: Volt egy olyan Kassa turné is, amikor eredetileg Miskolcra indultunk, de nem igazán jött be, sok volt a rendőr is. Alexet pedig egyszer már be is vitték az örsre deszkázás miatt, ezért úgy voltunk vele, hogy nem fogunk spotokat keresgélni.

Godzi: Facebookon sem nagyon jeleztek vissza a helyiek, valamiért a Factoryban sem tudtunk lepakorlni, fél órás huzavona után pedig kitaláltuk, hogy akkor menjünk inkább Kassára. Ez volt talán a legfeelingesebb.

Ati: Volt olyan turné is, hogy egy nap két különböző helyen volt verseny és kitaláltuk, hogy elmegyünk mindkettőre. Az egyik Berettyóújfalu volt a másik meg talán Békéscsaba. Reggel 6:30-kor indultunk, de akkor már kiderült, hogy a berettyóújfalui versenyt lemondták, ezért mindannyian elindultunk Békéscsabára. Már majdnem ott voltunk, amikor kiderült, hogy azt is lemondták, de mi azért úgy gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk, akkor már megnézzük a pályát. Odaértünk és deszkázhatatlan körülmények fogadtak, nem volt jó a pálya, vizes is volt, az idő sem volt az igazi, aztán kitaláltuk, hogy menjünk Kisújra.

Godzi: Nem, ez úgy nézett ki, hogy álltunk Békéscsabán és gondolkodtunk, hogy mi legyen. Először Szegedre gondoltunk, de megnéztük a benzintankot és úgy voltunk vele, hogy nem biztos hogy oda-vissza megjárjuk, így döntöttünk Kisúj mellett.

Villámgyorsan berobbantatok a magyar gördeszkás köztudatba, mondhatjuk azt, hogy ez a Matra éve volt?

Godzi: Pozitív tapasztalatink vannak. A lényeg hogy elkezdtünk valamit, ami úgy tűnik, hogy életképes. Főleg nyáron ment a dolog, tele voltunk lendülettel, mentünk mindenhova. Jól telt az év.

Mi a véleményetek a többi magyar cégről?

Ati: Fúh, igazából nem nagyon vagyok képben ezzel kapcsolatban. Alig néhányat ismerek akik lapokat gyártanak, van ugye a Cirus és a Sima, ja meg van még az Alap Skateboards. Ők azt hiszem nem rég debütáltak. Godzi te voltál a pool versenyükön.

Godzi: Igen, az egy nagyon kellemes verseny volt, ahol végre gördeszka volt a nyeremény.

Ati: Na ezaz, szóval látszott, hogy király ez a cég. Lapokat csinálnak, látszik rajtuk, hogy élvezik, riszpekt. A Cirus is tök jó, új technika meg minden, de őket nem nagyon láttam kommunikálni a közösséggel. A weboldalukat megnéztem, szép és jó de ennyiben kimerül a dolog. A Simásokat pedig nem nagyon ismerem, de igazából nem is nagyon tudok mit mondani, rosszat pedig főleg nem, senkiről sem.

Godzi: Az ami jó vonal és mégjobban erőltetni kéne az az, hogy olyan emberek dolgozzanak gördeszkás boltokban akiknek ez a múltja és a jövője.

Ati: Mint most a Szikora Bálint. Őt most felvették a Zoneba. Ez egy pozitív dolog, ért hozzá és nagyon jól deszkázik. Ilyen emberek kellenek.

Nektek lesz bolt?

Ati: Egyelőre nem, de lehet hogy később igen.

Godzi: Majd. Mondom, álma mindenkinek van, de ha lesz akkor csak olyanok fognak ott dolgozni, akiknek ez az élete.

Ati: Ja, egyébként is azt mondom és ez most nem csak a gördeszkázásra vonatkozik, hanem mindenre az életben: kétféleképpen lehet csinálni valamit, vagy tiszta szívvel, vagy sehogy. Nincs köztes út. A munka is olyan, hogy ha valaki már úgy megy be reggel, hogy elege van belőle akkor inkább ne is menjen be, keressen más munkahelyet, dolgozzon kevesebbért, de érezze jól magát.

Hogy érzitek, miben fejlődtetek a márciusi rajt óta?

Ati: Abban mindenképpen fejlődtünk, hogy több termékünk van.

Godzi: Az a tapasztalatunk, hogy jó dolog adni, főleg így hogy igény is van rá és az árfekvésünk is nagyon kedvező.

Ati: Ráadásul minőségben is nagyon jók vagyunk.

Godzi: Rengeteg élménnyel és barátsággal lettünk gazdagabbak. Én személy szerint mint egy főnix madár támadtam fel a Matraval. Évek óta nagyon visszafogottan, szinte csak minifélcsőben deszkáztam, ha esetleg kijutottam néha Godspeedbe, vagy Egerbe. Kezdtem megöregedni, de a Matranak köszönhetően új ambícióim lettek. Lassan már hat éve nem streeteltem, viszont most néhány héttel ezelőtt kimentünk a Lab-be, ami életem egyik legjobb streetelése volt.

Ati: Ja, és leszoktunk a cigiről! Egyébként visszatérve a kérdéshez, nyílván a termékek is fejlődtek valamilyen szinten, vannak már kerekeink és csavarjaink is, pólókat is nyomattunk az év végére, ráadásul most már futárral mennek szét a cuccok, nem postával. Jövőre a csomagoláson is szeretnénk változtatni. Szóval elég sokmindenen mentünk keresztül.

Godzi: Főleg a csapat. Kis Tomival kezdtük áprilisban, ő volt az első emberünk.

Miért pont ő?

Godzi: Amikor a fejünkben megvoltak a tervek és megérkezett az első lap, akkor számunkra nyílvánvaló volt, hogy valakinek ezt oda kell adni. Egyébként a Csillik Gabi volt az első aki tesztelt nekünk. Én már nem deszkázom úgy mint régen, kicsit meghíztam, csak félcsövezek, nem tudtam volna úgy megítélni a minőséget, ezért egy mai arcot szerettünk volna mindenképp.

Ati: Természetesen a népszerűsítés is nagyon fontos szempont volt. Nekünk már az elejétől fogva az volt a tervünk, hogy ezt enélkül nem lehet csinálni. Hiába nem voltam képbe a deszkázással, azt tudtam, hogy valakinek az arcát kell adnia ehhez, én nem tudok gördeszkázni, a Godzi pedig ugye az előbb elmondta, hogy nem tud már trükközni, így ekkora jött képbe a Tomi.

Godzi: Legyártottuk a lapokat és kellett egy ember akinek mérvadó a véleménye, mert én egy ötös lépcsőből háromfelé török egy lapot már csak azzal, ha ránézek. Kellett valaki aki aktív. Tomi azért esett a választásunk, mert szerettünk volna valakinek segíteni, akinek szüksége van a támogatásra, szereti csinálni és jól is megy neki. Legyen tehetséges, járjon versenyekre, hogy legyen értelme neki adni, egyrészt miattunk másrészt miatta. Én Tomit már korábban megismertem Szegeden és ahogy körbenéztem Budapesten, ő volt az első aki eszembe jutott.

Ati: Egyébként a csapat az nagyon kemény lett. Nagyon sokan vagyunk, ami nem is baj. Nagyon remélem, hogy a többi magyar márka is észreveszi azt, hogy az egész csakis erről szól. Nyílván, aki csak pénzért csinálja, annak sosem lesz ekkora csapata, mert ez így nem működik. A gördeszkázás népszerűsítése csak úgy működik, ha van egy kemény magod. Ezt így kell csinálni, ez a deszkázásról szól, mint ahogyan az elején is elmondtuk, a gördeszkázás a gördeszkásoké. Ez nem olyan, mint egy szelet kenyér, hogy mindenki megveszi ezt csak mi tudjuk értékelni.

Ki felel nálatok a csapatért?

Ati: Közösen döntünk a csapat dolgairól.

Godzi: Úgy gondoljuk, hogy az a legjobb, ha minden döntést közös megegyezés alapján hozunk meg. Többnyire úgy intézünk mindent cégen belül, hogy azért, ha nem is direktbe, de megkérdezünk mindenkit a dolgokról. Próbálunk úgy cselekedni, hogy ne feltétlenül csak nekünk legyen jó, hanem leginkább a csapatnak.

Ati: Igen, megkérdezzük őket mindenről. Múltkor is tartottunk egy találkozót, ahol mindenki felvázolta az ötleteit, nálunk mindenki számít. Nem egy lelketlen brigád vagyunk, akik annyiben kimerülnek, hogy postán küldenek cuccokat. Mindenkinek van beleszólása egy bizonyos szintig. Például ott van a már említett lap, amit Tomival közösen terveztünk.

És hogyan lehet bekerülni a Matra családba?

Godzi: Ez változó. Tomit például én kerestem meg. Volt olyan aki megkérdezte, nem lehetne-e a csapat tagja, de ahogy említettem az a sorsdöntő tényező, hogy szüksége legyen ránk és értelme is legyen támogatni az adott embert. Haszna legyen annak, hogy adunk valakinek lapot és itt most elsősorban arra gondolok, hogy neki. Akiket eddig bevettünk, azoknál is az volt az elsődleges szempont, hogy jó deszkásokat segíthessünk.

Ati: Itthon idáig nem nagyon jutott el még senki, a legtöbben rámennek az anyagiakra, hogy minél többet eltudjanak adni, aztán esetleg adnak olyan embernek cuccokat, akiket mindenki ismer, de nem feltétlenül annak akinek szüksége is lenne rá. Nem mindig rossz ez, mert minden csapatba kell egy ilyen ember, de ha egy csapatban tíz ilyen ember van, az egy kicsit furcsa.

Godzi: Magyarországon szerintem nagyon sok ember érdemes a támogatásra. Az hogy ennyien vagyunk az pont ezért van, mert nagyon sok a jó deszkás, de sajnos végtelen mennyiségben mi sem tudunk támogatni.

Ati: Ez az elképzelés egyelőre minket igazol, mert még mindig megvan a Matra. Igaz hogy nem járunk Ferrarival, de bebizonyítottuk, hogy lehet csinálni egy ekkora csapatot és fent lehet tartani egy márkát, még úgy is, hogy egy ekkora csapat van mögöttünk, ráadásul egyre csak bővül a márka.

Godzi: Arra kellene ráébrednie a többi márkának is, hogy legyen támogatás önös érdekek nélkül is. Nyílván a mi tetteink mögött is húzódik egy bizonyos érdek, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szeretnénk ezt a márkát megőrizni, szeretnénk hogy minél tovább működjön, szóval érdekünk, hogy minél többen vegyék a lapjainkat, de nem csak olyan arcokat vettünk be a csapatba, akik óriási reklámértékkel bírnak. Úgy vagyunk vele, ha úgy érezzük hogy szükséges és indokolt, akkor adunk és támogatunk.

Ati: Tökéletes példa erre Simon. Kimentünk Bécsbe versenyezni, amit meg is nyert és bejutott a Volcom Wild In The Parks koppenhágai döntőjébe Sárkány Kristóffal együtt. De kiderült, hogy a Volcom nem ad nekik egy forintot sem, így önerőből kellett megoldaniuk a kijutást. Mi ebben nagyon szívesen segítettünk a Simonnak, mondhatni, hogy mi küldtük ki, ami nem két forint, plusz azért néha volt olyan, hogy például a Tominak eltört a függője, akkor megtámogattuk egy újjal. Természetesen nem tudunk mindenkinek mindent biztosítani, de ha valakinek valamire sürgősen szüksége van, akkor segítünk.

Milyen a hangulat csapaton belül? Jól kijönnek a srácok?

Godzi: Úgy nézünk ki mint egy család, ahol mindenki felnőtt, de néha hazajárnak a szülőkhöz. Nem tudom melyikünk a mama meg a papa, meg a kandallónál hogyan ülünk, de tényleg az van, hogy mi ezt csinálgatjuk, terelgetjük a márkát, aztán jönnek a srácok elvisznek ezt azt, beleszólnak, ha verseny van akkor többnyire mindannyian megyünk.

Ati: Nyílván ebben a csapatban sincs meg a teljes egyetértés, mert nagyon más fajta emberek találkoznak. Mindenkinek van egy eltérő stílusa, ami miatt nem lesznek a legnagyobb haverok, viszont azt tök jó látni, hogy összetartanak. Ha elmegyünk gördeszkázni akkor nincs olyan, hogy valaki azért nem jön mert utálja a másikat, nincs irigység, mindenki örül a másik trükkjeinek. Kisebb súrlódások vannak, mint mindenhol máshol, de abszolút minimális az ellentét. Apróbb kakaskodások vannak azzal kapcsolatban, hogy ki hol ül a kocsiban, meg ilyenek.

Godzi: Verekedés nem volt még, az a lényeg!

A deszkázáson kívül is figyeltek rájuk, vagy hagyjátok hogy mindenki azt csináljon, amit akar?

Godzi: Odafigyelünk, de nem nagyon szólunk bele a hétköznapi dolgaikba. Nyílván idősebben máshogy látjuk a dolgokat, de nem szólhatunk bele az életükbe és nem is lenne jó. Mindenkinek más az értékrendje.

Ati: Olyan szokott lenni, hogy néha beszélünk Simon anyukájával, vagy Viktornak az anyukájával. Hazavisszük a srácokat, meg ilyenek. Ezek alap dolgok.

A cég lassan egyéves fenállása alatt megfordult már a fejetekben, hogy abbahagyjátok?

Ati: Volt már ilyen persze. Többször is kiakadtunk már, vannak nehéz idők, de ez olyan, mintha az embernek felesége, vagy barátnője lenne, egyik nap veszekedés másik nap meg nagy békülés.

A lapok amerikából jönnek, mi alapján választottatok gyárat?

Godzi: Fontos volt a jó minőség és nekem volt már külföldi ismeretségem. Több helyet is kipróbáltunk és végül ez minősült a legjobbnak.

Ati: Berendeltünk egy csomó mintalapot, aztán kipróbáltuk őket. Végül pedig megtaláltuk ezt, ez Godzinak is tetszett, majd ugye odaadtuk a Csicsónak is, aki szintén rábólintott.

Godzi: Majd jött a Tomi, akinek adtunk belőle. Volt egy rövid időszak, néhány hét, egy hónap amikor ő is tesztelte és végül rendeltünk belőle.

Gyártat még ott valamilyen nagyobb amerikai márka?

Ati: Igen, de sajnos nekünk is csak annyit mondtak, hogy több nagy márka rendel ugyanebből a gyárból. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen ennyi idő után kijelenthetjük, hogy tényleg nagyon jó lapok, beváltak.

Godzi: Nem rosszabb, mint akármilyen másik nagy cég lapja, ugyanaz a kategória. Vannak elcseszett lapok, de ez nem az, jó vele deszkázni.

Godzi, te már régóta deszkázol, hogy látod manapság a magyar gördeszkás helyzetet?

Godzi: Abszolút pozitívan, ez azért van nyílván mert már több lehetőség van gördeszkázni. Mondjuk én sosem deszkáztam Budapesten, nem rég kerültem fel. Szegeden nyomattam sokat, ott a 90-es évek végén nagyon jó volt a versenyhangulat, mint egy sáska raj úgy lepték el a deszkások az ország minden tájáról a pályát. Régen erről szólt a gördeszkázás, nem voltunk sokan, de mindig mindenki mindenhol ott volt. Mostanában ez már azért nincs meg, mert annyian gördeszkáznak, hogy ennyi embert lehetetlen összetartani. Régen is, mikor jöttem a Zoneba Bors Lacihoz, akkor leszálltam az Árpád-hídnál és onnan gyalogoltam el a Zonehoz, de ha útközben láttam mondjuk egy Vans cipős arcot, az garantáltan gördeszkás volt, ma már sajnos ez nem így működik.

Ati: De sajnos ez nem csak a gördeszkázással van így.

Godzi: Így van, nem csak a gördeszkázással van így. Egyébként trükkökben is nagyon sokat fejlődtünk, ma már 12 éves srácok nyomnak olyan durva trükköket, mint amilyeneket mi régen a Tökyéktől láttunk. Félelmetes ütemben fejlődnek a 16 év alatti srácok is, ez pedig nagyon jó. Ezt csakis annak köszönhetjük, hogy mivel az internet viliágában élünk, így mindenkihez eljutnak a videók, van lehetőségeink, pályáink, és több pénz van gördeszkára is. Régen ez ugye úgy működött, hogy egy lapot fél évig használtunk, aztán ha az eltört akkor meg összecsavaroztuk.

Ati: Én azt vettem észre, hogy az extrém sportok régen underground dolognak számítottak és arra jöttek rá a nagy cégek, hogy csakis úgy tudnak fejlődni, ha behozzák a populáris szintre a cuccaikat. Ezt az underground életérzést gyakorlatilag tálcán nyújtják azoknak az embereknek, akik keresik az útjukat, stílusukat. Ez nem feltétlenül baj, engem ez nem zavar, valamiből nekik is meg kell élniük. A másik fele, meg az, hogy azoknak az embereknek a pénzéből lehet támogatni a gördeszkázást akik kívülállóként veszik meg ezeket a termékeket. Ez egy körforgás.

Mik a tervek 2012-re?

Ati: Világvége!

Godzi: Igen, lesz egy világvége, de csak decemberben, addig pedig lesznek új logók, meg vulkánkitörések, földrengések és cunamik. 

Ati: Komolyra fordítva a szót, a lapokra szeretnénk igazán rámenni, szeretnénk még több méretet legyártatni. Többféle grafikát is szeretnénk. Amik tervben vanna még, azok a teljes grafikás, színes lapok. Meg is van csinálva az első széria, csak a technológiával vannak gondok, itthon nem találtunk jó minőségű nyomást. A lényeg hogy idén mindenképpen lesznek minilogó mellett teljes grafikás lapok is.

És pro deszkák?

Godzi: A srácok nem igazán szeretnék. Már idén is feszegettük a témát, de abban maradtunk, hogy ez túl nagy lépés lenne nekünk, gyors lenne. Egyöntetűen azt mondták, hogy egyszerűen nem tartják magukat elég jónak ahhoz, hogy saját nevükkel ellátott lapjaik legyenek. Így hát klasszikus értelemben vett pro lapok nem lesznek, inkább olyat szeretnénk, hogy saját grafikákkal vegyék ki a részüket a laptervezésből.

Ati: Tomi és a Simon is arra hivatkozott, hogy ők még közel sincsenek olyan szinten, hogy saját lapjuk legyen. Szerintem ez szerény duma, mert nagyon jól deszkáznak.

Godzi: Ami még nagyon jó lenne, ha kijutnánk csapatszinten Prágába és benevezhetnénk a srácokat. Ott van például a Simon, aki nagyon durván berobbant, elképesztő szintre fejlődött és szeretnénk, hogy jó eredményt érjen el.

Ati: Mikor még csak a Simon meg a Tomi volt a csapatban, már akkor beszéltünk róla, hogy megadok nekik mindent, csak csinálják és előbb utóbb benevezzük őket a Mysticre is. Láttam idén nagyon sok versenyt és hiába nem értek hozzá, szerintem ők vannak olyan szinten, hogy a szereplésükkel felhívják a figyelmet arra, hogy van egy ilyen ország is mint Magyarország. Úgyhogy most ezen vagyunk. Amint jön a jó idő, rájuk fogok parancsolni, hogy húzzanak deszkázni, amit egyébként nem is kell, hiszen mennek ők maguktól is. Szóval mellettük vagyunk mindenképp, biztosítjuk számukra a fejlődést.

Egyetlen egy elmaradhatatlan kérdés maradt hátra: hisztek az ufókban?

Godzi: Én abszolút mértékben hiszek bennük. Tudom hogy vannak valahol. Én a végtelenben hiszek, semminek sincs vége, ezért a lehetőségnek sem, hogy léteznek. Nekem egyébként ők a rémálmaim, iszonyatosan félek tőlük, tudatalatt is, ezért sokat álmodom velük. Abban is biztos vagyok, hogy nem jó szándékúak, szóval ha egyszer találkozunk velük, akkor az nem olyan lesz mint az ET, hanem egyik pillanatról a másikra elpusztítanak minket.

Ati: Én nem hiszek bennük, de azt sem mondom hogy nincsenek. Nem zárkózom el tőlük, de nekem ez egy nagyon távoli dolog, lehet hogy vannak, de inkább úgy fogalmaznék, hogy a mi Naprendszerünkben nincsenek.

Godzi: Szerintm már a mi életünkben, vagy a következő generáció életében be fog következni valamiféle kapcsolat velük. Ezalatt nem feltétlen a kétirányú kommunikációt értem, hanem valaki rá fog találni valakire, ebben nagyon hiszek. Bízni nem bízom benne, de van egy ilyen érzésem, hiszen annyira fel van gyorsulva ez a mai világ.

Ati: Ha tisztán túllátunk majd a Naprendszerünkön, akkor talán találkozhatunk majd velük, de ha a mi környezetünkben lett volna másfajta élet, akkor már biztos rátaláltunk volna, vagy legalább valami arra utaló jelre.