A szombati World Final különösen nekünk, magyaroknak is igazán fontos volt, ugyanis hazánk fia, Bachman “KisT” Márk is részt vett rajta. Harmincegy társával egyetemben a déli órákban kezdtek neki a gyakorlásnak a délután három órakor kezdődő versenyre. Minden egyes ország versenyzője egy helyi előselejtező keretein belül jutott be a New York-i döntőbe, mindenki emlékezhet a budapesti megmérettetésre. A világ kontenensei közül Antarktisz kivételével mindegyik képviseltette magát: dél-afrikai, perui, japán, osztrák és még sok egyéb nemzet manual mestere repült az Államokba.

Bachman Márk (c) Jody Morris/Red Bull Photofiles

A Felix Arguiles, Jeff Pang és Dave Ortiz által vezényelt rendezvényen délután háromkor megkezdődött az összecsapás, ahol Márk rögtön a mélyvízbe került. Az első heat-ben kellett bemutatkoznia, mely szavaival élve “nagyon para” volt. Sajnos ez látszott is rajta (bár a résztvevők nagy százaléka küzdött a lámpalázzal), így a gyakorlás alatt beadott trükkök közül nem mindegyiket sikerült megcsinálnia. A speakerektől azért nem egyszer volt hallható a neve, és némelyik trükkjét a közönség is nagy ovációval fogadta. A harminckét versenyző összesen nyolc csoportban deszkázott, mindenkinek hét perc hírnév jutott a selejtezőben.

A legjobb nyolc gördeszkást egy kis termékosztogatás után, a résztvevők teljes felsorakoztatása után hirdették ki. A pontszámk alapján az első két helyen ekkor a spanyolok Danija és a belgák Younesse állt.

A legjobb nyolc

1. Dean Palmer (Ausztrália)
2. Youness Amrani (Belgium)
3. Dani Delgado (Spanyolország)
4. Polo May (Mexikó)
5. Philipp Josephu (Ausztria)
6. Bert Wootton (USA)
7. Luis Guillermo Vascones (Peru)
8. Pablo Sanchez (Argentína)

Az előselejtezőbe jutottak után volt szerencsém pár szót váltani KisT-vel, aki a parán és a hihetetlen élményen kívül sok másról nem is tudott nyilatkozni. Pár perc beszélgetés után ujdonsült barátaival vágtak neki Lower East Side utcáinak, hogy megörökítsenek pár trükköt a Nagy Almából.

Rövid szünet és gyakorlás után a legjobb nyolc amatőr deszkázott a döntőbe jutásért, ahol az első hely nem volt más, mint egy azonnali belépő a másnapi profik versenyére. Ezek után senkinek sem volt meglepő, hogy az “amatőrök” igencsak odatették magukat, és megmerem kockáztatni, a pro-kat megszégyenítő trükkökkel próbálták bizonyítani a vasárnapi részvételüket. Az előselejtezőből az Egyesült Államok, Belgium, Ausztrália és Spanyolország legjobbja jutott tovább. Az ismételt szusszanás után jött a várva várt döntő, és a közel 1500 néző már az élvezetek csúcsán járt.

Ők négyen mindent megtettek, hogy a közönség jól szórakozzon, így a speakereknek sem kellett bíztatni a népet az örjöngésre. Nagyobb gondban volt viszont a zsűri, ugyanis ember legyen a talpán, aki ezek után a trükkök után igazságos végeredményt tudott hozni. A döntőbe jutott négy fiatal mindegyike hihetetlen kvalitású gördeszkás volt. A zsűrinek mégis sorrendet kellett állítania, így a legjobb hely ezúttal Youness Amranira esett. A belga srác hihetetlen lazasággal és magabiztosággal adta be sorba a rendkívül nehéz trükkjeit. Joey Brezinski látva a nap trükkjét, egy manny to fs 5-o 360 flip out-ot, teljes komolysággal nyilatkozta, hogy bizony már most fél a holnapi versenytől.

Joey Brezinski és a vuvuzela (c) mirjageh.com/Red Bull Photofiles

Bár a belépőt a profik versenyére Belgium legjobbja kapta, az itt résztvevő gördeszkások mindegyike nyertes volt. Csodálatos hosszú hétvégét tölthettek az Egyesült Államok, de talán az egész világ egyik legcsodálatosabb városában. Emellett számos új barátság kötödőtt, Bachman Márk is csak szuperlativuszokban tudott beszélni mindenkiről. Ezúton szeretnék KisT-nek még egyszer gratulálni!

Végeredmény

1. Youness Amrani (Belgium)
2. Dani Delgado (Spanyolország)
3. Dean Palmer (Ausztrália)
4. Bert Wootton (USA)
5. Polo May (Mexikó)
6. Pablo Sanchez (Argentína)
7. Luis Guillermo Vascones (Peru)
8. Philipp Josephu (Ausztria)

Az első három (c) Jody Morris/Red Bull Photofiles

A csodás, napsütéses szombati nap után már egy borongós vasárnap várta a verseny kilátogatókat. A pálya is költözött, no nem nagyon, csupán métereket, ezzel is jobban védve az esetleges esőtől. Ezúttal a profik voltak terítéken olyan nevekkel, mint: Kenny Anderson, Eric Koston, Joey Brezinski, Danny Supa, Jack Curtin, Stevie Williams vagy éppen a New York-i Eli Reed. Természetesen itt volt Youness Amrani is, így Joey Brezinski lába jogosan remeghetett.

De úgy tűnt a lámpaláz, vagy éppen fáradtság/fásultság nem csak rá volt jellemző. A négyfős heat-ekben alig láthattak a nézők jó trükköket. Mindenki indiszponált volt, a két évvel ezelőtti győztes, Ronnie Creager szinte semmit sem tudott beadni. Ez nem csak rá volt jellemző, így a belga méltán reménykedhetett egy jó szereplésben. Sajnos a fiatal amatőrre már nem került sor, ugyanis az eső félbeszakította a profik küzdelmét.

A munkások gyorsan reagáltak az időjárásra, perceken belül lefedték az elemeket és a pálya nagy részét fóliával. A pár perces üresjárat alatt Eric Koston most sem hazudtolta meg önmagát, és egy esernyős bemutató következett. Pár perc gurulgatás és néhány trükk után ő is megunta, hogy az égiek nem akarják az igazságot. A lassan hazainduló nézőket maradásra kellett bírni, így jött a mindig bevethető megoldás: ingyen termék osztogatás. A skateshop-nyi áruért vérre menő harcok folytak, egy bamba pillanatomban engem is eltalált egy összecsomózott póló (a távol állókat is meg kellett valahogy célozni), mely végül egy kissrác ajándéka lett. A mosoly, és az elégedettség, ahogy a magasba emelte, mindent megért. Ingyen RBMM pólók, DGK gördeszkák és pólók, továbbá 5BORO repkedtek a levegőben, míg nem mindegyik gazdára nem talált.

Ezek után már végképp lógott a levegőben, hogy bizony ennek az eseménynek itt és most vége szakadt. Az esőnek esze ágában sem volt elállni, és hiába a hídnak és részleges fedettségnek, a szélnek köszönhetően betört az eső nagyrészt a pálya és nézőtér teljes területére. Ekkor már végképp kiábrándult a nézősereg nagy része, így egy újabb kis “akció” bírta őket maradásra.

A Dirty Ghetto Kids, közülük is, Stevie Williams keveredett balhéba egy máig – számomra – ismeretlen személlyel. A több percig tartó szóváltást tetlegesség követte, ekkor kétszer is gördeszka csattant az ismeretlen fején. Ezek után hatalmas riadalom tört ki mind a pályán belül állók, mind a kilátogatók között. Egyfajta macska-egér harc alakult ki a verekedők között, így amerre éppen szaladtak, onnan menekültek az ott tartózkodó gördeszkások és nézők. A biztonságiak és a rendőrség kirendeltjei bár lomhán, de végül sikeresen közbeavatkoztak, így megakadályozták, hogy még nagyobb balhé alakuljon ki az amúgy békés és rendkívül jó hangulatú versenyen.

Akárcsak máshol, a katasztrófa-turizmus itt is jövedelmező, így a nézők legtöbbje maradt. Akik menekülőre fogták, azok Dave Ortiz szavai után talán visszajöttek. Maximálisan egyetértek az elhangzotakkal: “A gördeszkázás nem erről szól.” Persze ezzel nem mindenki volt így, főleg a fiatal fekete srácoknak tetszett az akció, így a DGK-t hangosan skandálva istenítették a csapatot. A történtek után, és az egyre durvuló esőnek köszönhetően a versenyt véglegesen lefújták. Ismétlésről szó sem lehetett, így a szervezők egy nagyon barátságos megoldást találtak: a felkínált 30 ezer dollárt minden résztvevő között egyenlő részben, igazságosan elosztották. A belgák legjobbjának sem kell csüggednie, ugyanis nem csak, hogy megtömték a zsebét pár ezer dollárral, de Kaliforniába utazhat Joey Brezinskivel, ahol két teljes napot gördeszkázhat együtt a manual trükkök egyik koronázatlan királyával.

Zárszóként mi mást mondhatnék, mint azt, hogy hihetetlen élményben volt részem. A profikat testközelből látni mindig különös érzés, még így 26 év tudatában is. A rendezvény szombati napja bámulatos volt, kár, hogy a vasárnapról csak ilyenformában tudtam megemlékezni. Még egyszer gratulálok Márknak!

New York, Red Bull Manny Mania – jövőre ugyanitt.

A résztvevők (c) Jody Morris/Red Bull Photofiles