Az egészet a korisokkal kell kezdeni. Mert hiába minden „első Xfootballkupázás”, az ősi focivetélytársaink a görkorisok. Ez a tény megváltozhatatlan, hiszen már történelem, hogy 2007-ben velük mérkőztünk meg először.

Hiába verünk agyon mindenki mást, vagy hiába kapunk ki akárkitől, a korisok az igazi, ősi és legnemesebb ellefnél. Pont. Ez az X Football Cup meg úgy jött, hogy Liptay Dév beállított egy nap hozzám a könyvesboltba és feldobta az ötletet. Mondtam, naná! December 17. Formálódott a válogatott, amely szombaton végül így nézett ki: Pál Attila Márk, Buzogány Péter, Soltész Richárd, Tamás László, Ferenc Marcell, Juhász Tamás, Kosnás Loránd, Hattinger Bence, Galkó Máté. Korábbi remek kapusainkat - Darkyt és Bulissa Petit, akik nem értek rá – Sicsi és Beni pótolta. A csapatösszeállítás vezérelve az volt, hogy olyan, „rutinos” deszkások legyenek a gárdában, akik már játszottak együtt a korisok ellen, hogy nagyjából tudjuk kitől, mire lehet számítani. A csapatokat két selejtezőcsoportba sorsolták, mi a snowboard, bmx, freeski ágra kerültünk.

Az első meccs, mint később kiderült, a döntő is lehetett volna. A nagyon összeszokott, egytől-egyig atlétákból álló snowboard-válogatott nagyon kemény ellenfél volt. Én rögtön a második percben kaptam egy jókora rúgást a támaszkodó bal lábamra, ki is fordult a bokám, de nem volt idő keseregni, hiszen Atek nem sokkal később megszerezte a vezetést. Sajnos, sérülésemnek is köszönhetően a félidő vége előtt Pei megkerülős csellel átjátszott, és egyenlített a snowboards csapat. A szerencse nem állt mellénk, két kapufát is rúgtunk. A második félidőben is folytatódott az embert próbáló rohanás, rengeteg ütközéssel, sok futással, gól azonban nem esett, ami mindkét kapus remeklésének tudható be.

A második mérkőzésen a BMX-esek beleszaladtak a késbe. Kaptak egy ötöst, közben mi egyet sem. Nem is kell ezt agyonbeszélni.

A harmadik derbit a síelőkkel játszottuk. Egy kemény egy-egyet. Rakkolós, hajtós meccs volt ez is, bár jóval sportszerűbb a sznóbisok elleninél. Nekünk egy pont mindenképpen kellett a továbbjutáshoz, és mivel a síelők az első félidőben egy szabadrúgásból megszerezték a vezetést, nagyot kellett harcolnunk, pláne, hogy sajna Juhász Tomi begőzölt és a bíró szövegért kiállította két percre.

Az elődöntőben a mountain bike csapattal találkoztunk. Ez a mérkőzés ismét brutálisra sikeredett, ment az adok-kapok, végül 1-0-ra behúztuk ezt is. Döntőbe jutottunk!

A másik ágon a snowboardosok 0-0 után büntetőkkel jutottak tovább, így tulajdonképpen megismétlődött a kezdőmeccs. Azzal a különbséggel, hogy mi nem vagyunk atléták, elfáradtunk és a bokámon már ott volt a fél teniszlabda. Megint vezetést szereztünk elég hamar, de a Pei-Koczka-CTM vezette havas-banda gyorsan fordított és elhúzott 4-1-re. Utolsó lehetőségünk ahol még megfoghattuk volna őket 4-2-nél volt, de a második félidőben összeomlottunk. Juhász Tomi egy durva belépő és szöveg miatt cserével végleg kiállt. Aztán Tamáslaci úgy összefejelt az ellenfél egyik játékosával, hogy úgy huppan a földre, mint egy zsák. Én értem oda hozzá először és elég félelmetes volt egy jóbarátot úgy látni, hogy nem volt „tudat” a szemében. Először nagyon megijedtünk, de Laci, ha el is vesztette az eszméletét, hamar visszanyerte, azonban egy ideig nem tudta folytatni a játékot. Aztán engem taglózott le Liptay Dév, úgy, hogy esésnél nem tudtam kitenni a kezem, fejjel tompítottam, lerepült a szemüvegem és a sapkám is. Egy pillanatra én sem tudtam hol vagyok… Az utolsó percekre így Beni állt be, hiszen már nem volt cserénk, és a lelket is csak Sicsi tartotta bennünk, illetve a csapatot 4 vagy 5 gól alatt. Elképesztőeket védett még az utolsó pillanatokban is.

A lényeg. Először is, hogy döntőbe jutottunk! Játszottunk öt szikrázóan kemény összecsapást. Tanultunk belőle, legközelebb jobbak leszünk. Megvan a csapat gerince (de természetesen kiegészítő emberekre mindig szükségünk van). Két gólt rajtunk kívül senki sem tudott rúgni a bajnoknak. Csak mi lőttünk egynél többet nekik! A snowboardosok atléták, edzésben vannak és nagyon összeszokottak, a legjobb csapattól kaptunk ki a döntőben.

És mivel magyar gördeszkások vagyunk, a kihagyhatatlan kifogások, (hogy miért is nem nyertünk): Atek előző nap még gyomorrontás miatt, szinte rászíjazta magát a wc-re. A bíró sokszor rosszul ítélt, néha durva belemenéseket engedett tovább, amikor meg nem történt semmi, lefújta. Így rögtön az első meccsen azt sem vette észre, amikor szétrúgták a bokámat, ami miatt a döntőre már szinte csak fél ember voltam. Juhászt Tomi nem bírta idegekkel, emiatt kétszer is kiszórták. Marcell előző este érkezett meg külföldről. Ja és nem utolsó sorban, Fogytos kivédte a szemünket!

Végül csapatértékelés

Buzogány Péter (8/10) – Peti az első meccsen nem igazán találta a helyét, de a másodikon már megtalálta, és aztán nagyon jól mozgott el onnan és talált vissza oda.

Pál Attila Márk (8/10) – Atek igazolta vérbeli csatár mivoltát, talán ő lett a gólkirályunk. Ha nem jött volna az a fránya hasmenés, most lehet, hogy mi lennénk az aranyosak.

Ferenc Marcell (9/10) – Marcell volt a legjobbunk! Hátul szerelt, indított majd elérte elöl a labdát, és gólt is lőtt.

Tamás László (8/10) – Laci a szokásos módon végigrobotolta az egész játéknapot. Sajnos góljai hiányoztak egy kicsit.

Kosnás Loránd (9/10) – Lóri nagyon nagy. Örülök, hogy igazán jól van, összerakta magát fizikailag és pszichésen is. Nagyon kellett egy fejben és testben ott lévő Lóri. Alaptag.

Juhász Tamás (5/10) - Tomi osztályzata azért csak 5, mert a sportnapilapban a kiállítást mínusz kettőnek számolják. Vagyis kilencest kapott volna. Ő nagyon jó játékos, de begőzölt és ezzel saját csapatát büntette.

Soltész Richárd (9/10) – Sicsi előtt le a kalappal. Olyanokat védett, hogy hihetetlen, más csapatokból is érkeztek dicséretek a számára. Nagy vagy Sicsi!

Hattinger Bence (9/10) – Beninek tisztelet, hogy velünk tartott. Még jó hogy jött, mert a másik ágon az Old-Allstars csapatnak nagyon kellett egy kapus. Nekünk meg egy beugró ember, amikor már nem volt cserénk. Amíg fönt volt, hasznosan játszott.

Galkó Máté (7/10) – Szétrúgtak, emiatt hátul maradtam és szinte csak a védekezéssel törődtem. Két gólt is rólam kapott a csapat, de azért hajtottam, amíg bírtam. Az ütközés után már képtelen voltam visszajönni.

Galkó Máté